Már régóta dolgozom vendéglátásban, megjártam Ausztriát és bizton mondom, nagyon sok kalandon vagyok túl a vendéglátás terén. De attól tartok, a mostani péntek volt a pályám egyik legnagyobb kihívásai. Képzeljetek el egy bulit alkohol nélkül, 25 résztvevővel, akiket nem érdekel a csajozás vagy a pasizás, viszont alig ismerik egymást egy hete.
Gyerekbulit tartottunk a klubban. Aki szerint ez egyszerű, annak üzenem, hogy lehet utánam csinálni!
Mivel lehet feldobni egy bulit alkohol nélkül?
A főnököm egyik ismerőse és a gyerekei hazaköltöznek Amerikából. Szerették volna, hogyha a 10-12 éves srácok könnyen be tudnak illeszkedni az iskolába, így elhatározták, hogy tartanak egy bulit a tavaszi szünetben a leendő osztálytársakkal. Egy kiscsoportos magániskoláról van szó. Viszonylag kevés gyerek, de jómódú szülők…Ilyen helyzetben nagyon nehéz tényleg élményt adni a kicsiknek. A játszóházat, az állatkertet és a többi gyerekprogramot valószínűleg jól ismerik. A program a következő volt: a gyerekek kirándulni mentek a szülőkkel, majd otthon mindenki kifújta magát és este nálunk, a bárban kezdetét vehette a hatalmas after-party, hat órától egészen este 10(!)-ig. Micsoda éjszakába nyúló mulatság!
Szerettem volna, ha a kicsiknek felejthetetlen lesz a buli, de azt is tudtam, hogy már fáradtak lesznek, a felnőtt környezet pedig biztosan zavarba hozza majd őket. Nem feltétlenül értek egyet a gyerekek ilyen jellegű partijával, de úgy gondoltam, talán megéri a dolog, ha ettől csak egy kicsit is könnyebb a beilleszkedés. Végül is nem baj, ha a gyerekek időben megtanulhatják, hogyan érezzék jól magukat – alkohol, drogok és az éjszakai bulik minden egyéb rossz tényezője nélkül.
De vajon mivel lehet feldobni a bulit ilyenkor?
Tudom én, mi kell a kamaszoknak!
Kutatni kezdtem, hátha találok valami jó tippet arra, hogyan dobhatnám fel a kicsik buliját. Sokat kutattam a neten és az ismerősök körében, hogy vajon az ilyen korú gyerekek milyen zenéket szeretnek és mi pörög náluk, ha éppen nem a fidget spinner. Még pedagógus ismerősöket is felhívtam, hogy megtudjam, vajon mi lehet az, amit ebben a korban szeretnek. Sok érdekes tapasztalattal lettem gazdagabb.
Megismertem, hogy milyen slágerek menők náluk, kitaláltam, hogyan tudok alkohol mentes koktélokat keverni, és azt is kiderítettem, hogy mi az, amire érdemes figyelni a kiszolgálásnál – az ananászlé például allergiás reakciót vált ki, de ugyanígy figyelni kell a tejre és a mogyoróra is. Még a legrosszabb esetekre is felkészültem, mint aki nem is partit, hanem valami kórházi kezelést tervez.
De kellene valami plusz…
A felnőttekkel ilyenkor fogadást szoktunk tartani, ivós játékot játszunk, vagy valami hülyeséget találunk ki – de a gyereknek ilyen felnőttes feladatokat nem adhattam Azt viszont szerettem volna elkerülni, hogy a szégyenlősebb kicsiknek a sarokban kelljen kuporognia.
A táncszőnyeg a megfejtés
Egy ismerősömnél láttam egyszer egy nagyon jópofa dolgot. Még gyerekkoromból rémlett, a játéktermek világából, hogy létezik olyan, hogy táncszőnyeg. Ez akkor úgy nézett ki, hogy az ember bedobott egy érmét a gépbe, ráállt a világító szőnyegre a barátjával, a gép pedig felvillanva diktálta a mozdulatokat, mutatta a mezőket, ahová lépni kell. Közben a zene ritmusa egyre gyorsult. az nyert, aki nem hibázott, hanem elég gyorsan, kreatívan tudott mozogni.
Ez a szerkezet ma is létezik, csak ma már össze lehet kötni a számítógéppel vagy a játékkonzollal is, így bárhová át lehet helyezni. Ez kellett nekem!
Bejártam a környék összes játékboltját és műszaki áruházát, de sehol nem árultak ilyet… Tavasszal ezeknek a játékoknak már nem nagyon van szezonja, ilyesmit karácsonyra, farsangra szoktak vásárolni. Még használtan is csak az ország távoli csücskéből tudtam volna rendelni valami ősrégi példányt – csilliárdos postaköltség árán. Ennyi felesleges pénzem pedig éppen nem volt. Mondjuk ebből már tudhattam legalább, hogy ez egy sikeres dolog!
Végül kétségbe esésemben az interneten kerestem rá a „táncszőnyeg” szóra. Találtam is egy szuper játék webáruházat. Már sürgetett az idő, de muszáj volt körül néznem a kínálatban – olyan volt, mint mikor gyerekkoromban, amikor a játéküzlet kirakatához szorítottam az orromat.
Szerencsém volt, mert az áruházban pont volt raktáron a táncszőnyegből, sőt, sikerült olyan változatot találni, amelyiknek karaoke programja is volt. Ekkor már szinte 100%-ig biztos voltam a sikerben.
A megrendelt szőnyeg villámgyorsan, két nap alatt megérkezett, szerdán, a szünnapomon még tartottunk egy kis bemelegítő partyt a barátaimmal, jókat nevettünk. Reméltem, hogy a kicsiknek is tetszik majd, amit kitaláltunk.
Biztos, hogy jó lesz a buli?
Nagyon reméltem, hogy ez után gyerekeknek sem okozok majd csalódást. Sokat dolgoztam a bár átalakításán, azon, hogy amennyire lehet, gyerekkompatibilissé tegyük a környezetet. Nem volt könnyű.. Az alkoholokat reklámozó posztereket le kellett takarni, a dekorációnak használt alkoholos üvegeket üdítőre cserélni, eltűntetni az itallapokat… Mindent eltűntetni és újra összerakni nagyon nagy munka volt, és tudtam, hogy szombatra vissza kell állítanom a bárt az eredeti állapotába, de úgy gondoltam, a gyerekek ennyi megérdemelnek.
Egy órával az érkezésük előtt már nagyon izgultam. Vajon tényleg minden rendben lesz a buliban? Biztos, hogy jól alakulnak majd a dolgok?
Szerencsére a gyerekek nagyon lelkes hangulatban érkeztek. A színes, gyümölcsös koktélok nagy sikert arattak, és sokan bedobták magukat a táncparketten is.
Amikor egy kicsit elfáradtak, előkerült a táncszőnyeg. Ekkor végre azok is megmozdultak, akik kicsit csendesebbek, akiknek kell egy kis biztatás ahhoz, hogy igazán jól érezzék magukat. Érdekes módon a legvisszahúzódóbb, leginkább strébernek tűnő gyerekek is szépen kibontakoztatták a tehetségüket, sokan közülük egészen ügyesek voltak, még én is meglepődtem rajta.
A vége felé én is beszálltam a játékba. Nagy sikerem volt, de persze laposra vertek. Egy fontos leckét viszont én is és a gyerekek is megtanultak: nem kell alkohol, tunning, hangos zene ahhoz, hogy az ember jólérezze magát. Az egymásra figyelés, a próbálkozások, a közös játék olyan jó hangulatúvá tette az éjszakát, mintha nem is kistinikkel szórakoztam volna. Szerintem mindenkinek szüksége lenne ilyen élményekre. Gyerekként is és felnőttként is. Ezentúl, azt hiszem, direkt fogok ilyen alkalmakat szervezni néha a munkahelyemen. Persze a táncszőnyeg marad!