Jelenleg pultosként dolgozom a városban, egy koktélbárban. Mivel én magam is szeretem ezt az italt, és az éjszakai életet, az egyetem mellett egyelőre tökéletes meló. A beosztás is remek, a munkaidőm nem ütközik az óráimmal, és a legkülönbözőbb izgalmas élmények érnek munka közben…
A múltkor például, azt hiszem, egy keddi vagy szerdai napon lapos volt a hangulat, kezdtem nagyon unatkozni. Ez ritkán fordul elő velem, mert általában barátságos vagyok és kommunikatív, most is az lettem volna, csak éppen nem volt kivel, alig lézengtek páran a bárban, a legtöbben randevúztak, vagy a barátaikkal beszélgettek. A pincérrel, Bencével sem sikerült hosszan beszélgetnem, ő egy idő után elkezdett telefonon veszekedni a barátnőjével, ezért berohangált a raktárba, hogy ne hallatszódjon a balhé. Én meg olvasni azért nem akartam, nagyjából 5-10 percenként így is jött valaki italt kérni, ami azt jelentette, hogy a pár jelenlévő vendég nemsokára irdatlanul részeg lesz, amihez nem volt semmi kedvem.
Pont az unalmam és kétségbeesésem csúcspontján lépett be egy nő, aki nagyon rokonszenves volt. A gyönyörű alkalmi maxi ruha, amit viselt, rögtön fölkeltette a figyelmem. Szép göndörös, barna haja volt, összességében marha jól nézett ki, azt gondoltam, hogy randira érkezett, de a pult felé tartott. Megörültem az érkezésének, reméltem, hogy egy kicsit enyhít majd az unalmamon, amíg meg nem jön a srác, akivel találkozója lesz.
Ahogy közelebb ért, láttam, hogy koránt sincs olyan jó állapotban, mint amire a ruhából következtettem, még tisztes távolból. A szeme vörös volt, szerintem sírt, amíg be nem lépett a bár ajtaján, és erőteljesen szipogott.
Gyorsan elétettem egy csomag papírzsepit, megkérdeztem, ő megköszönte, trombitált egy hatalmasat, aztán kért egy kuba librét.
Így, közelről már elég szánalmas látványt nyújtott. Megdicsértem a ruháját, és ekkor elkezdett zokogni. Azt sírta el, hogy ezt a ruhát nagyon sokáig keresgélte, mert azt hitte, a barátja ma kéri meg a kezét, már két hete megbeszélték, hogy ezen a napon együtt vacsoráznak, és a lányka abban bízott, hogy komolyra fordulnak a dolgok. Ehelyett a srác bevallotta, hogy van egy szeretője, akiért elhagyja.
A lány, akinek két sírógörcs között eszébe jutott bemutatkozni: Nórinak hívják, elpanaszolta, hogy tegnap érkezett meg ez a csodás alkalmi maxi ruha, alig várta, hogy fölvehesse, mert királynőnek érezte magát benne, egy webshopból rendelte, amit egy barátnője ajánlott neki. Azt mondta, soha többé nem szeretné ezt a ruhát látni.
Szó szót követett, és azt hiszem az ital is hatott rá, mindenesetre pár perc múlva előállt az ötlettel, hogy cseréjünk ruhát. Azt mondta, nem akar egy percig sem tovább az új alkalmi maxi ruhájában lenni, még fizetne is a dologért. Nekem nagyon tetszett a ruha, és mivel úgy láttam, hogy hasonló alkatúak vagyunk, meg az is látszott Nóri fején, hogy tényleg nem szeretné tovább viselni a gyönyörűséget, ezért belementem a dologba. Beszaladtunk a mosdóba, és kicseréltük a ruháinkat. Mondtam neki, hogy ez nekem marha nagy ajándék, szóval a következő italra a vendégem, ezért kért még egy koktélt. Kérdeztem, hogy hol rendelte a ruhát, mire megadta a webshop címét. Gyorsan fölírtam egy darab cetlire, mert a főnök csak a szünetekben engedélyezi a mobil használatot.
Amíg Nóri a második italt szürcsölgette, egy csomó dologról beszélgettünk, Igazából egy nagyion kedves, okos lány, aki iszonyú szerencsétlen a fiúügyekben, viszont a ruhákhoz, az öltözködéshez nagyon ért.
Végül ott maradt velem zárásig, azt mondta, ez most sokkal jobb, mint egyedül lenni, és aztán hajnalban egy taxival mentünk haza. Addigra már jó részeg volt, az italok nagy részére meghívtam. Szerencsére a kétségbeesés-hulláma elmúlt, úgy tűnt, egészen jó kedve van, elég sokat nevettünk. A taxiban gyorsan telefonszámot cseréltünk, és megbeszéltük, hogy a közeljövőben találkozunk.
Én, amint hazaértem, megnéztem a webshopot, ahonnan az alkalmi maxi ruha származott, és rendeltem is néhány új göncöt.
Azért jutott eszembe ez a sztori, mert most hívott Nóri, azt mondta, holnap benéz hozzám, a bárba. Már alig várom!