Könnyen lehet viccelődni azon, ha valaki túl sok koktélt hörpint fel egy este alatt és ez bizony nagyon is meglátszik rajta. Az viszont már kevésbé vicces, ha ez nem csak egy-egy kivételes alkalom, hanem rendszeres tevékenység, mondhatni szokás. Hiszen teljesen más a helyzet, hogyha valakinek becsúszik véletlen 1-2 ilyen görbe este egy évben és az is teljesen más, hogyha valakinek ez a hétvégi – vagy hétköznapi – sztenderd, hogy ilyen állapotba hozza magát. Nem könnyű szembenézni és felismerni, hogy ezzel probléma van. És vajon ki segíthet ebben az esetben?
A függősségekkel foglalkozó szakorvos az addiktológus, aki abban tud irányt mutatni, hogy hogyan lehet kilábalni egy ilyen helyzetből. Léteznek állami intézmények erre a célra, ám mint általában az itthoni egészségügyben, ezek sem teljesen úgy működnek, ahogyan azt a való élet által szült szituációk megkívánnák. Ezért vannak olyan magán addiktológiai intézmények, ahol a betegek a mindennapi élethez jobban alkalmazkodó kezelésekben részesülhetnek.
Ilyen például a Felépülők Családi Felépülési Központ, ahol az alkoholbetegek számára ajánlanak kiutat és segítséget különböző módokon. De ki az, aki egy ilyen helyen ténylegesen kezet nyújt?
Először is, szükség van egy szakemberre, aki az orvosi hátteret biztosítja minden esetben, hiszen az alkoholbetegség egy nagyon komoly kór. Dr. Petke Zsolt PhD, addiktológus, pszichiáter és osztályvezető főorvos az, aki ezt a hátteret maximálisan biztosítja ebben a magán rehabilitációs intézményben.
Akik nélkül pedig nem jöhetett volna létre ez a hely, az az a család, akik a saját életükben tapasztalták meg azt, hogy mennyire nehéz egy ilyen szituációból kikeveredni, hogy milyen rehabilitációs lehetőségek vannak itthon az állami szférában és hogy mit tesz egy családdal egy ilyen betegség. A Lovizer család, a szülők és a fiúk mindhárman a saját bőrükön élték meg ezt az állapotot és következményeit, tehát ők is felépülők. A rengeteg tapasztalatot kiegészítették komoly tanulással és kutatással a témában, és így nyitották meg ezt a rehabilitációs intézményt, ahol a hozzájuk hasonlóan bajbajutottaknak szeretnének segíteni.
A felépülést továbbá azok a tapasztalati munkatársak is első kézből támogatják és segítik, akik saját maguk is megküzdöttek a betegséggel és most azért dolgoznak ezen a helyen, hogy a tapasztalataikkal megkönnyíthessék mások útját a gyógyulás felé.
Azt hiszem, egy ilyen csapat nagyon jó alapot arra, hogy a beteg megtalálja az ebből az állapotból való kijutás kulcsát. Hiszen végeredményben mégis minden azon múlik, hogy ő maga megakarja-e találni.