Mit csináljon az ember, ha nem tud már ajándékötletekkel előállni?
A társaság egyik legmeghatározóbb alakjának, Gyurinak kerek születésnapja előtt álltunk.
Gyuri egykor motorversenyző volt, ma már csak simán motorozik.
Van neki vagy öt motorja, amikkel gyakran kegyesebben bánik, mint velünk, a barátaival.
Mintha a gyerekei volnának, úgy rajong értük.
Mit vegyünk egy ilyen embernek születésnapjára? – tette fel a kérdést Zoli, amikor beültünk törzshelyünkre.
Szó szót követett, Gyurinak nagyjából mindene megvan, ami a motorozáshoz kell.
Ildi kortyolgatta pina coladaját, és mivel már többet ivott, mint kellett volna, hetykén odavetette, hogy egyébként tudjuk-e egyáltalán, miket lehet beszerezni egy motorosboltban?
Amikor összenéztünk, rájöttünk, hogy voltaképpen soha egyikünk sem járt még ilyenben.
Csak úgy feltételeztük, hogy Gyuri számtalan holmija közül nincs olyan, ami hiányozna.
- Én ismerek még valakit, aki motorozik. Felhívom – mondta Kata.
Rövid telefonos csevej után Katának javasolt az ismerőse egy motorosboltot.
Ellátogattunk oda másnap, kissé szédülve az esti italozástól, főleg Ildi, aki túlzásba vitte a koktélokat.
Amikor beléptünk, tátva maradt a szánk.
Gyurinak ennyi motoros cucca azért nincs.
Nem győztünk válogatni, mi mindenre lehet szüksége.
A biztonság kedvéért felhívtuk Gyuri feleségét is, aki koordinált minket a sorok és az eszközök között, mi az, amije Gyurinak tutira nincsen.
A társaság minden tagja sikeresen talált ajándékot végül.
Ildi a motor karbantartásához vásárolt ápolószereket.
Kata egy motoros faliórát szerzett be ajándék gyanánt.
Zoli egy protektor darabot vett, én magam pedig egy takaróponyvát.
Az biztos, hogy ennyire még nem örült egy szülinapján sem végül Gyuri.
Minden ajándék telitalálat volt.
Értetlenkedve kérdezte, hogy honnan tudtuk, mire van szüksége.
Mi csak azt mondtuk, hogy eleget kell koktélozni hozzá.