Már lassan négy éve, hogy Győrben élek, albérletben. Munka miatt érkeztem ide, azelőtt Budapesten éltem a szüleimmel. A munkalehetőség úgy jött, hogy egy volt középiskolai osztálytársam azzal hívott fel: jól tudja-e, hogy én mixernek tanultam tovább érettségi után és van több éves pultos tapasztalatom? Mondtam neki, hogy igen, jól emlékszik, és valóban dolgoztam már pár évet a terepen. Na, ennek nagyon örült, mert, mint újságolta, egy üzlettársával most fognak nyitni egy új bárt Győrben, és szükségük lenne egy tapasztalt pultosra, aki a koktélkeverésben is jártas. Először egy kicsit húzódoztam az ötlettől, elvégre az egész itteni életemet fel kellene adnom és áttelepülni oda, de amikor meghallottam, hogy mennyit terveznek fizetni rögtön átbillent bennem a mérleg serpenyője. Előtte egy romkocsmában dolgoztam Budapesten a belvárosban, de egyrészt kezdtem már unni, másrészt előfordultak néha elég meredek helyzetek, lévén a világ minden tájáról megfordult ott mindenféle ember – jó is, rossz is, kifejezetten balhés is. Egyszer ittas angol fociszurkolók majdnem betörték a fejemet egy székkel, mert dührohamot kaptak amikor a csapatuk kiesett a ligából, na akkor döntöttem el, hogy a bulinegyed nem nekem való. Eredetileg a fővárosban máshol terveztem elhelyezkedni, de így ez az ajánlat pont kapóra jött, csakhát az áttelepülés kérdése aggasztott.
Mikor otthon előadtam a dolgot a szüleim nagyon megörültek, részben azért, mert találtam új munkahelyet, részben pedig mert végre elköltözöm. Nem azért, de nagyon sokan élnek még otthon a húszas éveik végén, de nem baj, most az én időm is eljött. Apám azzal biztatott, hogy “Jól van fiam, ügyesen csinálod, oda kell menni, ahol a munka van!”. Mivel cuccom nem sok volt, bútorom pedig egyáltalán nem, így a költözés sem volt túl macerás. Lényegében csak ruháim és pár személyes tárgyam jött velem. A volt osztálytársam segített nekem egy albérletet találni – szerencsére bútorozottat, nem sok kedvem lett volna hetekig a földön aludni és táskából öltözködni.
Persze ez már mind történelem, azóta is itt élek és dolgozom, szeretek itt lakni. Győrben ismertem meg a menyasszonyomat is, akivel talán jövőre meg is tartjuk az esküvőt, és itt szeretnénk letelepedni. Igen ám, csak ahhoz lakás is kéne, mert egy albérletet sok mindennek hívnék, csak letelepedésnek nem. El is kezdtünk hát lakásokat keresgélni, de nem sok sikerrel jártunk. Az ingatlanirodák elég drágán dolgoznak, az interneten fent lévő hirdetések zöme pedig vagy fővárosi, vagy már nem aktuális, vagy szimpla átverés. Pedig hosszasan és kitartóan keresgéltünk, de eredménytelenül.
Egyik este aztán nem sokkal zárás előtt már a poharakat törölgettem, néhány vendég tartózkodott csak bent, azok se szomjasan. Egy átutazóban lévő pasas a pultnál ücsörgött egy bárszéken, és az üres poharával játszadozott. Valószínűleg meglátta rajtam, hogy gondok gyötörnek, és bár se előtte se utána nem találkoztunk soha többé, azért megkérdezte tőlem, hogy mi a gond. Én felvázoltam neki a helyzetet, lakásgondok, küszöbön az esküvő, satöbbi. Felajánlotta, hogy egy ingyen italért cserébe ad egy jó tippet. Miért is ne, gondoltam, töltöttem neki egyet a ház kontójára és megtudakoltam mi az a remek tanács. Azt felelte erre, hogy ismerem-e a nextapro.hu-t? Mondtam, hogy nem, erre elővette a táblagépét az aktatáskájából és gyorsan kikereste nekem. Megmutatott pár dolgot, és első ránézésre nagyon szimpatikusnak tűnt, hiszen végre egy olyan hirdetőoldal, ahol egyrészt a lényegi információk vannak fent, másrészt az ingatlanoknál már előre jelezni lehet az eladónak, hogy alkudni szeretnénk. Fel is írtam magamnak, hogy el ne felejtsem, és másnap bele is vetettem magam a keresésbe.
“Eladó lakás győr” kulcsszavakkal keresve rögtön el is kezdte kihozni a jobbnál jobb találatokat, úgyhogy nekem csak hátra kellett dőlni és válogatni. Mikor délután hazajött a menyasszonyom, onnantól kezdve együtt kutattunk, majd átadtam neki a stafétát, mert estefelé mennem kellett dolgozni. A nextapro.hu-t ajánló pasas aznap már nem jött, valószínűleg utazott tovább. Néhány órával később csörgött a telefonom – a menyasszonyom volt az. Izgatottan hívott, hogy szerinte megtalálta az igazit. Gratuláltam neki és kértem, hogy majd mutassa be a szerencsés férfit, erre lehülyézett, és mondta, hogy a leendő lakásunkra akadt rá. Másnap meg is mutatta, és egyetértettünk, hogy tényleg ez lehet az, amire eddig vártunk. felvettük a kapcsolatot az eladóval, megegyeztünk az árban, elintéztük a bankügyeket, a többi pedig ment, mint a karikacsapás.
Sose gondoltam volna, hogy pont egy ingyen ital lesz az, ami végre átbillenti a régóta holtpontra jutott ügyünket, de bejött a kiszámíthatatlan. Nem gondoltam volna, hogy ennyi eladó lakás van Győrben, de valószínűleg az lehetett a baj, hogy rossz helyen kerestem.