Ha ajándék vásárlásról van szó, én mindig kicsit kétségbe esek és elkezd az agyam ezerrel pörögni, hogy mi lenne az ideális az ünnepelt számára. Valahogy ilyenkor mindig nyomást érzek magamon, mert szeretnék örömet okozni, és a pénzt nem felesleges vackokra költeni, ami egyből vagy a kukában vagy jobbik esetben a fiók illetve szekrény mélyén landol. Szeretek személyre szóló és nem sablonos dolgokkal meglepni másokat és általában törekszem arra, hogy olyat vegyek, amit magának nem feltétlen venne meg az ember. Ha magamból indulok ki, nekem is sokkal jobban esik, ha látom, hogy legalább egy kicsit gondolkodtak azon, mi okozna nekem örömet, ez jó érzéssel tölt el, hogy egy kicsit odafigyelnek rám és tudják mit szeretek. Persze vannak olyan emberek, akiknek mindenük megvan és nagyon nehéz meglepni őket, vagy vannak, akik semminek nem örülnek és az ajándékozást egy felesleges szokásnak vagy épp pénzkidobásnak tartják. Velük aztán igazán nehéz dolgunk van. Vannak standard ajándékok férfiaknál és nőknél is egyaránt. Ha már nagyon nem tudunk mit venni, akkor a férfiaknál például ott van jolly jokerként az ital. Ha nagyjából tudjuk, hogy mondjuk whisky, bor vagy esetleg brandy párti, esetleg még a kedvenc márkáját is tudjuk, akkor nagyon nem lőhetünk vele mellé. Vagy a nőknél ilyen lehet a parfüm. Ennél is mondjuk szerencsésebb, ha ismert a kedvenc márka, vagy az ízlésvilág, ki az édes, ki a fás vagy citrusos illatokat kedveli. Szerintem nagyon jópofa dolgokat lehet csináltatni például fényképes verzióban, ez lehet egy bögre, kötény vagy esetleg puzzle is saját fényképekkel.
Manapság egyre kevésbé figyelnek oda egymásra az emberek, lehet ezt fogni az időhiányra például, sok esetben inkább fognak egy borítékot, beleteszik az ajándékra szánt pénzt, és azt adják az ünnepeltnek. Tulajdonképpen a személyes mivoltát elveszíti a dolog, de ha jobban belegondolunk, így legalább arra fordítja, amire valóban szeretné, és nem nekünk kell ezt kitalálni, sokszor sajnos tévesen. Bizonyos alkalmakkor például ez kifejezetten jó hagyomány lett, ilyen például az esküvő. Régen, mikor ez még nem volt akkora divat, akkor bizony megesett, hogy nászajándékként 5 kenyérpirítót és 3 lábas készletet kaptak a fiatalok a 4 különböző tányérkészletet kiegészítve és még véletlenül se volt olyan köztük, ami az ízlésüknek megfelelt volna. Így az esküvőkön nagy hagyománya van a menyasszonytáncnak, amikor is lehetőségünk nyílik az arát megtáncoltatni, amikor úgy pörögnek a menyasszonyi ruhák, hogy azt szem nem bírja követni, ekkor szokták a nászajándékot is újabban átadni. Ilyenkor azért nagyon toppon kell lenni, hogy az egész násznép megpörgethesse az újdonsült asszonyt és le a kalappal előttük, ugyanis akár egy óráig is eltarthat ez a táncoltatás. Na, utána tessék megnézni a menyasszonyi ruhák állapotát, lehet örülni, ha a kölcsönzőben még visszaveszik, úgy le tudják taposni az alját a már pálinkától bebódult rokonok. Ezért ildomos éjfél után a menyasszonyi ruhákat a menyecske ruhára lecserélni, amikor igazán eldurvul a buli és jön az ereszd el a hajamat típusú vigadalom.
Idén nyáron két esküvőre is hivatalos voltam, az egyiket inkább hagyományosnak mondanám, ami teljesen visszafogott volt mind a menüt, mind a díszítést tekintve, a másik már a puccosabb kategóriába tartozott, ahol nem házipálinka, hanem különböző koktélok voltak a welcome drinkek. Mindig el tudok csodálkozni, milyen játszi könnyedséggel tudják dobálni azokat a shakereket és üvegeket, esküszöm ilyenkor én is kedvet kapok hozzá, hogy megtanuljam. Bár mivel kóstolgatni még annál is jobban szeretem őket, arra gondoltam, hogy mi lenne, ha a barátomat lepném meg egy ilyen koktél készítő szettel születésnapjára, és akkor két legyet ütnék egy csapásra.