Két hónapja volt a legjobb barátnőm születésnapja. Egy ideje már elköltözött, így kicsit nehéz volt összeegyeztetni, hogy mikor tud haza utazni, illetve, hogy a barátok akkor ráérnek-e. De szerencsére mindenki nagyon rugalmas volt, így mindenki hozzá tudott igazodni. Közösen kitaláltuk, hogy hova menjünk, ahova be tudunk ülni egy kicsit koktélozni és beszélgetni. Én felvettem a hely tulajdonosával is a kapcsolatot, hogy engedjék meg, hogy a tortát bevihessem. Mert ugyebár köztudott, hogy ilyen helyekre italt és ételt nem lehet bevinni, azt kell fogyasztani, amit ott lehet kapni. Kedves volt a tulaj, és a biztonsági őröknek és a pultosoknak is szólt, hogy engedjenek majd be előbb.
Amikor oda mentem, egyből segítettek nekem. Kivették gyorsan a kezemből a tortát, hogy ne én cipeljem, rátették egy nagyon szép ezüst tálcára és abban is segítettek, hogy majd, ha eljön az idő, akkor a gyertyákat is rátesszük közösen és segítenek meggyújtani őket. Amíg pedig nem jött el a felköszöntés ideje, addig betették nekünk a tortát a hűtőjükbe. Igazán kedves csapat! Előtte persze asztalt is foglaltam, és amikor odaértem, teljesen meglepődtem. Hogy min? Azon, hogy a mi asztalunkat teljesen feldíszítették nekünk. Voltak lufik, és minden egyéb, ami ilyenkor szokás.
Nagyon meglepődtem, de hálás voltam érte, mert így még hangulatosabb lett a hely. Jót mulattunk ott, a tortával is minden rendben volt, a barátnőm nagyon örült neki, és a hely tulajdonosa még egy üveg pezsgőt is küldött neki.
Aztán jött az ajándékozás is, az én ajándékom bukósisak volt, ráadásul rózsaszín, mivel az a kedvence. Nem rég letette a jogsit a motorra, és nagyon szeretett volna egy bukósisakot venni magának, de mivel már vidéken lakik a barátjánál, ott esélye sincsen vásárolgatni. Főleg azért sem, mert a beosztása miatt kevés szabadideje van, és nem tud hetente hazautazni. Éppen ezért találtam ki, hogy ennek biztos örülne.
Nagyon jól mulattunk aznap este, mielőtt elmentünk volna utána táncolni, gyorsan elmentünk hozzám és lepakoltuk az ajándékokat, illetve át is öltözött, aki akart és hozott magának váltóruhát. Nálam volt a buli előtt a gyülekező, ha lehet így mondani, úgyhogy mindenki nálam pakolt le, illetve buli után nálam aludtak, szóval mindenkinek minden cucca nálam volt.
Elmentünk táncolni, aztán amikor már teljesen elfáradtunk, hajnalban hazamentünk. Persze nem maradhatott ki a hajnali kötelező gyrosozás, úgyhogy elmentünk a kedvenc helyünkre is. Amikor hazamentünk, még reggelig beszélgettünk, senki nem akart aludni, élveztük, hogy végre van egy kis időnk, amikor mindenki ráér.
Másnap a többiek hazamentek, a barátnőm pedig még nálam maradt. Hétvége volt, megkapta a szabadnapját vasárnapra is, így nem kellett sietnie neki sem sehova. Délelőtt pizzáztunk egyet nálam, filmeztünk, beszélgettünk, jól elvoltunk. Aztán átmentünk hozzá, hogy összepakoljon és segítettem neki kimenni az állomásra, mert a táskáit és még a bukósisakot egyszerre képtelen lett volna elvinni, így aztán segítettem neki. Mondta, hogy mindenképp le akarja vinni a bukósisakot, mert ott van a párja motorja is, és akkor így tudja majd használni is. Megbeszéltük, hogy két hét múlva lemegyek hozzájuk és kirándulunk egyet, plusz a motorral is elvisz egy körre.
Az a hétvége is nagyon szépen alakult, jó időnk volt, így nagyon kellemes volt a kirándulás is. Motorozás után pedig sütögettünk közösen a párjának az ottani ismerőseivel, szóval végre volt alkalmam mindenkit megismerni, akiről idáig csak szóban hallottam. Szóval megvan a hangulata annak is, amikor egy nagyvárosban elmentek a barátokkal este a belvárosba iszogatni és táncolni, de az is nagyon jó szórakozás, amikor a természetben vagytok, körbevesz az erdő és kirándultok egy nagyot, közben pedig még motorozni is el tudtok menni. Ezt nevezem én életnek!
Azt hiszem, hogy nem sokára én is leteszem majd a jogsit a motorra is, és akkor majd közösen tudunk motorozni. És azt is tudom már, hogy honnan tudok igazán menő bukósisakot rendelni.